Zalai győzelme után a DVSC ezúttal a sereghajtó, nemrég edzőváltáson átesett Kisvárda otthonában igyekezett tovább gyűjtögetni NB I-es pontjait. A szabolcsiak tehát Mátyus János távozása után Feczkó Tamással a kispadon fogadták a Lokit. Az előző fordulóban nyertek is, így sikerélménnyel a birtokukban látták vendégül nem éppen barátságos időjárás közepette a Várkerti Stadionban a hétszeres bajnok hajdúságiakat. A végeredmény és a mutatott játék is csalódást keltő volt, annak ellenére mondom ezt, hogy korábbi nagy mumusunktól ezúttal sem kaptunk ki. Ez önmagában dicséretesnek mondható, de látva a mérkőzést a helyszínen, nagyon nem ez a jelző jutott az eszembe.
Az EB-sorsolás legalább jó volt
A mérkőzést megelőzően szurkolótársaimmal a Kisvárda szomszédságában lévő Anarcson megnéztük a hamburgi EB-sorsolást, majd miután sikeresen kiszurkoltuk, hogy kerüljük el a halálcsoportot, elégedetten indultunk tovább a meccsre. Útközben abban egyetértettünk, hogy kikapni semmi esetre sem lenne jó, hiszen a bajnokság elején bukdácsoló Videoton beelőzött minket a Felcsút legyőzésével, így lemaradhatunk a szűkebb élbolytól.
Eközben az égi áldás szüntelenül esett, de a stadion szomszédságában lévő utcában komolyabb mennyiségű hó is hullott, az úton megmaradtak a nyomai.
Ilyen körülmények mellett nem vitás, hogy nem ez volt életem legjobb meccsélménye, de az igazi szurkolókat ez nem tántoríthatja el. Miként nem maradhatott el az ilyenkor szokásos matricázás sem.
Unalom és sárdagasztás
Pintér Csaba sípjelét megelőzően azt már tudni lehetett, hogy gyakorlatilag a Zalaegerszeg elleni kezdőcsapatunkat állította csatasorba Srdjan Blagojevic, így én a magam részéről azért többet vártam volna, mint amit végül hozott a mérkőzés első félideje. Kezdés után amolyan tapogatózó és ismerkedő módban csordogált a meccs, a színvonalára még pluszban rányomta a bélyegét szakadó eső. A pálya egyes részein kifejezetten akadozva gurult a bőrgolyó a víztócsák miatt. Volt, hogy mindez labdakezelési hibát vagy rossz passzt eredményezett.
A debreceni szurkolók a nem túl jó előjelek ellenére is mintegy kétszázan tiszteletüket tették Kisvárdán, és lelkesen biztatták az övéiket. Ezúttal az egykor nagyon népszerű sálazás is megjelent a lelátón.
A pályán is akadt esemény, ha nem is túl sok. A 12. percben Bárány fejesét védte bravúrral Kovács, de a partjelző időközben lest intett. Dacára a mostoha körülményeknek, Pintér játékvezető engedte a kemény játékot, aminek a korábbi lokista kedvenc, Balogh Norbert lett az egyik kárvallottja. A Serie A-t is megjárt támadót így már az első játékrészben le is kellett cserélni, helyére Camaj állt be. A spori az első félidőben összesen két sárgát osztott ki, Ferenczinek és Stefannak. Gól nem született, habár a 42. percben Ötvös remek ívelésénél Megyeri már verve volt, de a keresztléc kisegített minket.
Apró megjegyzés: a vendégszektor melletti eredményjelző nem működött teljes intenzitással, a jobb felső sarka ugyanis nem mutatott semmit.
Nagyon kedves gesztus volt viszont a hazaiaktól, hogy közeledve az ünnepekhez, a kisvárdai kabalafigura, a sárkány a vendégszektorba is ellátogatott, szaloncukorral kínálva a legkisebbeket.
Ritka az, mikor nem nagyon lehet miről írni az első félidő után, de én továbbra is abban bíztam, hogy legalább egy egygólos győzelem összejöhet a hajrában.
Érthetetlen késői ébredés, újoncavatással
Szünet után sem igazán változott a felállás, mindkét fél óvatosan játszott. A Loki alkalmanként beszorult a kapuja elé, labdaszerzés után pedig a lassú és kissé dadogós labdakihozatalok nem igazán kedveztek a támadásainknak. Ezt megelégelve a Debrecen szerb mestere Loncsart és Vajdát lekapta a pályáról, helyükra Oliveirát és Romancsukot küldte be – a 60. perc környékén jártunk ekkor. A 70.perc magassábában egy kicsit megélénkült a Loki játéka, és érezhetően egy fokozattal magasabbra kapcsolt a csapat. Dzsudzsák passza után a kapura törő Bárányt az utolsó pillanatban Jovicic szerelni tudta, majd nem sokkal később Domingues felvágása után kapott is egy sárgát.
A csereként beállt Oliveira egyébként több helyzetet is elpuskázott. Az egyiknél lesről lőtt alig a kapu mellé, míg egy másik esetben túlságosan önzetlen volt, és lövés helyett rosszul passzolt, így oda lett az általam várt hajrábeli gól lehetősége. Pedig a vendég kispad Szécsit és egy újoncot, a DVSC II-ben futballozó, és idén már nyolcgólos 18 éves Batai Tamást is beállította. Mindhiába, szombat este csak ennyire futotta, és maradt az egy pont.
Bár későn ébredt a Loki, de még így sem olyan tragikus ez az egy pont, leszámítva, hogy a játék egyes periódusait látva inkább lehetett volna vallatni ezzel a meccsel, mint szórakoztatni a nagyérdeműt. Maradtunk a tűz közvetlen közelében, a DVSC jelenleg negyedik helyen áll a bajnokságban, kéz a kézben a Fehérvárral és a Puskás Akadémiával. Folytatás jövő szombaton az MTK otthonában, ahol ennél sokkal több kell majd a három ponthoz.
– Faragó László –
