Nem a koncerteken, hanem a színházban lehet igazán megtanulni, hogyan bánjon egy előadóművész a közönséggel – vallja Rúzsa Magdi. Szerinte ebből a szempontból 50 ezer zenei koncert sem érne fel néhány színházi előadással. Az énekesnő a debreceni Campus Fesztiválon lépett fel, ahol más szerkesztőségekkel közösen faggattuk zenei és színházi pályafutásáról.
-Számtalan stílus keveredik a dalaidban. Egy külföldi számára hogyan határoznád meg, mi is Rúzsa Magdi zenei stílusa?
-Úgy érzem, többnyire a pop-rock vonalon mozgok, mindenképp ez a meghatározó. Erre jön rá a népzene, amely folyamatosan jelen van a dalaim többségében, megfűszerezve folk elemekkel, amely így egy teljesen különleges zenei világot eredményez. Ezek a stílusok keverednek a művészetemben, és igyekszem megőrizni az egyensúlyt. Aki hallgatja, ne érezze, hogy valamelyik túlságosan domináns. Szerintem ezt sikerül szépen megvalósítanom. Van egy összeszokott dalszerző csapatom, elsősorban Madarász Gáborral és Szakos Krisztiánnal dolgozom együtt. És van néhány „külsős” szerző, aki olyan dalokat ad, amelyek valóságos kincsek, alig várom, hogy énekelhessem őket. Ilyenek például Presser Gábor dalai. Ezekből az elemekből összeáll egy sajátos világ, Rúzsa Magdi zenei világa. A népzene számomra nagyon fontos, a pályafutásomat is ezzel kezdtem, 10 évig néptáncoltam, úgy érzem, a népzenénél vannak a gyökereim. Annak idején már a tehetségkutatós produkcióimba is becsempésztem a népzenét, hiszen ott egy cigány népdalt énekeltem. Azóta nemcsak Lajkó Félixszel, hanem a Csík zenekarral is voltak közös produkcióim. A rock dalaimat is mindig megfűszerezem népzenei motívumokkal. A Campus Fesztiválon előadott műsorban is vannak átdolgozott népdalok, amelyeket más szemszögből közelítek meg. Sikerült egy izgalmas, blúzos, egészen őrült hangulatot varázsolni belőlük.
-Nemcsak zenei koncerteken, hanem színházban is találkozol a közönséggel. 2011-től fut a Pesti Színházban az önálló ested, Magdaléna Rúzsa címmel. Hogyan tudod a zenét és a színházat összehangolni, miben tudják esetleg kiegészíteni egymást?
-A színházi est a koncertekhez képest komolyabb, egyfajta kitárulkozás, egy vallomás, ahol őszintén beszélek magamról. Többek között a gyerekkoromról, illetve olyan dolgokról, amik mostanában történnek velem. Szót ejtek háborúról, szegénységről, és olyan témákat is feszegetek, amikről kevesen, és ritkán beszélnek a színpadon állók. Mindenki óvja a magánszféráját. Én is, de a Magdaléna olyan est, amin finoman enged be a privát szférámba egy bizonyos határig. Sok mindent megtudhat rólam a közönség. Már az elején tisztáztam magamban, hogy nem szeretnék színésznő lenni, ez nem egy színdarab. A saját szavaimmal fogalmazom meg az adott történeteket. Ennek megfelelően rengeteget változott az eredeti előadás, sok szöveget kicseréltem, csiszoltam, tökéletesítettem, formáltam. Ennek az önálló estnek olyan hatása van, hogy a végére a néző el tudja dönteni, kíváncsi lesz-e rám a későbbikben is, vagy soha többé nem akar meghallgatni. A színház és a zenei koncertek fantasztikusan kiegészítik egymást. Sok olyan, azóta már a koncertjeimre járó embert „szereztem”, aki a színházban ismert meg. Sokat mesélek, őszinte beszélgetések vannak, igyekszem intim kapcsolatot teremteni a közönséggel. Ez csak a színházban működik igazán, ahol érzed a másikat, ahol egymás levegővételét is halljátok, minden egyes szösszenetnek, egy pillantásnak, egy mosolynak jelentősége van. Nagyon sokat tanultam magamról és a közönségről ezeken az esteken. Azt, hogy a közönséggel hogy kell bánni, a színházban tanultam meg, 50 ezer koncert sem lett volna rá elég. Ha a színházban nem tudod megfogni a közönséget, akkor ez az egész csak ámítás.
-Nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is értél el sikereket zenei pályafutásod során. 2007-ben a kilencedik helyet szerezted meg az Eurovíziós Dalfesztiválon, ami az egyik legjobb az oda kijutott magyar előadók közül. Tervezel-e a későbbiekben újból nemzetközi szereplést?
-Nem gondolkodom külföldi karrierben, legalábbis nem abban a formában, hogy elkezdek angol nyelvű dalokat megjelentetni. Én abban hiszek, hogy valaki külföldön nem azért fog befutni, mert angolul énekel, hanem azért, mert valami különleges dolgot tud produkálni. Nyilván mindenkiben vannak olyan törekvések, hogy nemzetközi szinten is megmutassa magát. Én úgy gondolom, lesznek még olyan projektek az életemben, amik külföldön is érdekesek. De ezt a Jóistenre bízom, ha az az utam, akkor összejön, ha nem, akkor én nagyon boldog vagyok itthon is. A románoknak sikerült több előadót is világsikerre vinniük, de ők elsősorban az elektronikus zene területén tudtak érvényesülni. Nem mondanám, hogy nekünk nincsenek külföldön is befutott művészeink. Amúgy nagyon nehéz kérdés, hogyan lehetne magyar előadókat nemzetközi sikerhez juttatni, hiszen nagyon sok izgalmas produkció van itthon, tehát lenne miből válogatni. Én úgy hiszem, hogy a nagyon kemény háttérmunkán és a befektetett pénzen múlik ez. Hiszen lássuk be: ahhoz, hogy valaki külföldön, például az USA-ban karriert tudjon befutni, nem kifejezetten az kell, hogy őrületesen jó és színvonalas zenét produkáljon. Magyarországon sok előadónak nagyon jó és különleges zenéje van. Ez inkább arról szól, mekkora a támogatás hátulról. Nagyon komoly büdzsé kell, hogy az ember külföldön sikeres legyen. Egyetlen külföldi turné is óriási költségeket emészt fel, ha csak az utazást nézzük. Szóval ez egy nagyon összetett kérdés.
-Visszatérve Magyarországra. A napokban jelent meg a ProArt hazai zeneipari jelentése, amely szerint drasztikusan csökkentek a hazai lemezeladások, és a legtöbben már online módon hallgatják a dalokat. Arany- és platinalemezes előadóként te érzed-e a változást?
-Én hála istennek nem panaszkodom ezen a téren. Bár természetesen az én esetemben is esett az eladott lemezek száma, de én ezt nem érzem vészesnek. Mindannyian tudjuk, hogy a jövő már nem ez. Ha az ember alkalmazkodik, akkor sikeres lehet. Amerre a világ halad, arra kell haladni nekünk is. Én látom a jövőt az online felületben, lehetőségnek tekintem ezt a változást, és igyekszem magam is az online zenei értékesítés csatornái felé elmozdulni.
Kenyeres Attila